Sajnálom, hogy ennyit késlekedek a fejezettel, és sajnos most sem a teljeset hoztam hanem egy kis részletet belőle. Remélem meg udtok bocsátani és nem haragszotok nagyon.
Órákig gyalogoltunk, mire dél lett és a forróság tetőfokára hágott. Izzadságcseppek folytak le a homlokomról és reszketni kezdtem. Fáztam. (Nem mondanám, hogy ez természetes 40 fokban.) A seb és a környéke pedig égett. Nem tudtam mi lehet ez, de bármi is, biztos, hogy súlyosbodni fog... Az út csak nem akart megszűnni és ha nem látom a távolban a kanyargó betonutat, azt hittem volna, hogy a civilizáció megszűnik létezni. A hangulatot tetézte, hogy Zac egy árva szót sem szólt hozzám csak húzott az épp karomnál fogva. Lelőtt és még ő dühös? Egyre jobban gyűlölöm! A bilincs természetesen még mindig rajtam volt és valahogy most jobban szorított.- Zac.. - suttogtam olyan halkan, hogy az is kétséges, hogy meghallotta. - Zac..
- Mi van? - kérdezte felém sem nézve.
- Nagyon szorít a bilincs. - jegyeztem meg erőtlenül, szinte sóvárogva.
- Azért mert még új. Ha sokáig hordod kitágul. - "oktatott ki" szórakozottan.
- Nem vagy vicces Danton! - próbáltam annyira mérgesnek látszani, amennyire az állapotom engedte.
- Nem? Pedig szinte teljesen biztos voltam benne. - ciccegett sértődötten.
- Te hülye vagy! - nyögtem ki nagy nehezen.
- Elszomorít, hogy ezt gondolod rólam. Én nem tartalak téged hülyének akkor sem ha ezzel a véleményemmel egyedül vagyok. - vonta meg a vállát, bennem meg felment a pumpa.
- Te semmit sem tudsz komolyan venni? - suttogtam(?).
- Nem nagyon. Figyelj! Az élet egy buli. Csak te a tiltólistán vagy. - mosolygott rám "kedvesen".
- Seggfej. Tátom téged is jól megneveltek. - dünnyögtem az orrom alatt. Zac sóhajtva megfordult és vidáman a szemembe nézett. A pár órával ezelőtti dühös Zacnek nyoma sem volt.
- Nézd virágom. Aki jó nevelést kap abból jó gyerek lesz. Aki rossz nevelést kap, abból meg jó fej. - tárta szét a karját. - Ezért vagyok én jó fej, és ezért vagy te.. Nos.. Khm.. Ilyen befásult, besavanyodott.
