Zac szemszögeLeülök a helyemre és szaporán veszem a levegőt. Percekkel ezelőtt úgy éreztem tényleg megfogom ölni... Puszta kézzel megakartam fojtani. Elképesztő, hogy a halálos fenyegetéseim ellenére sem fogja be azt a hatalmas pofáját. "Téged molesztáltak." Ez a két szó ismétlődik a fejemben újra és újra. Az emlékek elemi erővel törnek rám, a légzésem egyenletlen lesz, a szívem a mellkasomban dübörög, a szemem csípni kezd a visszafojtott könnyektől és a fájdalomtól ami átjár. Nem akarok rágondolni. Nem akarom, hogy eszembe jusson. Nem is jutott. Egészen addig amíg el nem vettem Selia szüzességét. Az ártatlanságát. Az egyetlen kincset ami egy gyereknek megvan. Amitől megfosztottak engem. És amitől most én fosztottam meg őt. Különös, mondhatni vicces a helyzet. Én a hidegvérű gyilkos pont egy 16 éves lány szüzessége miatt borulok ki. Selia nem érti. Ahogy más se értené meg. És ha rajtam múlik soha nem is fogja. Ahhoz, hogy engem valaki teljesen megértsen meg kell ismernie a múltam összes szégyenletes, megalázó és fájdalmas darabkáját. Azt a kirakóst amit rajtam kívül senki sem tud kirakni, Hogy is tudnák? Hiszen a hiányzó darabkák is mind az én zsebem mélyén fekszenek.
Hallom a hangos zokogást és kétségbeesett lélegzetvételt de nem érdekel. Felé sem nézek, csakis a pénznek szentelem a figyelmem amit elhoztam a motelból. Nem túl sok összeg de jobb mint a semmi. Megvizsgálom a puskát. LC Smith 12/76 sörétes puska... Dupla fegyver antikolt barnítással, halbörözött diófa tussal. Még jól jöhet így elteszem a táskámba.
Kiveszek súlyos táskából egy üveg vizet és egy jó adagot a tarkómra locsolok annak lehűtése céljából majd hatalmasakat kortyolok belőle. Selia rám emeli hatalmas barna tekintetét mire egy szó nélkül odadobom neki a palackot. Úgy kezdi el inni a maradék vizet mintha most ihatna életében utoljára.
- Mutasd a karod. - ülök oda mellé és mikor megpróbál elhúzódni combjánál megragadva visszarántom. Letekerem a karjáról a kötést és megvizsgálom a lövés maradandó sebét. Már rég nem gennyedzik ami jó jel de félek örökké viselni fogja a nyomát. Egy szót sem szólva hozzá lecserélem a kötést és visszasétálok a helyemre. Hirtelen valami pittyegni kezd a zsebemben. Selia mobilja az.
"24 órát kapsz, hogy visszahozd különben teszek róla, hogy a halálod Jason barátodnál is hosszabb és fájdalmasabb legyen. Salem "
Pislogás nélkül figyelem a kijelzőt majd idegbetegen elhajítom.
- Szadista, álszent, szociopata állat! - üvöltöm a telefon után majd elkezdem rugdosni a földet. - Amint lehetőségem lesz rá egy kibaszott kést döfök beléd te fasz! Hogy mered a szádra venni Jasont?! Rosszabb vagy mindegyikünknél te barom! - üvöltöm torkom szakadtából majd összerogyok a földön és szaporán veszem a levegőt. A hajam tépem és próbálom magam lenyugtatni. Nem tudom pontosan megmondani mennyi idő telt el, de végre lecsillapítottam dühöngő elmém. Mikor felállok Selia megrökönyödött tekintetével találkozok.
- Mit bámulsz? - vetem oda és a földre szegezem a tekintetem. Mikor hallom, hogy lefekszik fél szemmel ránézek. Basszus... Mi van ha tényleg felcsináltam? Mihez kezdjek vele? Intézzem úgy, hogy elvetéljen? Hagyjam itt a picsába vagy fordítsam a javamra és fenyegessem meg? Az év szenzációja. Phoenix leghírhedtebb sorozatgyilkosa felcsinálja a az esküdt bíróság vezetőjének a lányát. A jó öreg Martinez bele fog pusztulni ha megtudja. Az ő kis hercegnője milyen élvezettel nyögött alattam. Gúnyosan horkantok egyet. Talán még jól is járok vele.
Rágyújtok egy cigire és mélyet slukkolok.
- Indulhatunk végre? - nézek rá felkapva a táskám. Kifújom a füstöt és várakozva nézek rá.
- Nem vagyok jól. - suttogja halkan majd ebben a másodpercben elzöldül a feje és a gyomrában lévő kevéske étel tartalmát kiereszti magából. Nem tudom miért, talán az ösztöneim ezt diktálták de odarohantam és megfogva a haját megsimítottam a hátát.
- Jobb már? - enyhülök meg. Selia felnéz rám, szeméből süt a zavarodottság. Nem csodálom, hiszen változékony hangulatommal sokszor még magamat is összezavarom.
- Ez is a terhesség egyik jele. Igaz? - néz fel rám hatalmas szemeivel.
- Nem feltétlenül. - rázom a fejem. - Gyere. Van egy kisváros nem messze innen. Nem sokat kell menni. Ott veszünk egy tesztet... Oké? - segítek neki felállni.
- Oké. - bólint és elindul, de én a karját megragadva visszarántom és forró ajkaim arcára nyomom. - Ne haragudj. - suttogom, a hangom azonban távoli mintha nem is az enyém lenne.
- Különös... - harapja be alsó ajkát.
- Mi? - kérdezem és leheletem csiklandozza az arcát.
- Szeretnék hozzád közel kerülni de... minél közelebb vagy... annál jobban rettegek. - halkul el és elkapja rólam a tekintetét. Elengedem a karját és szótlanul indulunk tovább a kihalt úton. Út közben aztán összeállítom magamban a tervemet. Ha egyenesen továbbmegyünk akkor 2 héten belül Floridában leszünk... Mármint ha tudok szerezni egy járművet valahonnan. Ha ez nem sikerül hónapokig is eltarthat mire eljutunk oda. Floridában van egy régi adósom. Az ő segítségével felülhetek az első gépre ami Európába visz és onnan irány Pakisztán. Túl rizikós lenne egy közvetlen Florida - Multan járatra felszállni. Nem... Így lesz a legjobb. Selia vajon nagyon hadakozna ha magammal vinném Európába? Nem Zac! Selia a határnál szabad lesz. Így kell lennie! Lesz másik túszod ha szükség lenne rá. Selia megérdemli a szabadságot.
Nemsokára el is érkezünk a kisvárosba. Utcáról utcára bujkálva tesszük meg az utat, olyan helyet keresve ami szállást nyújthat éjszakára. A város egyébként tényleg kicsi de annál veszélyesebb. Tipikus déli város ahol mindenki még az öregasszonyok is tartanak fegyvert maguknál. Óvatosan haladunk mikor meglátok egy kisebb farmot a város szélén. A kezén ragadom Seliát és egy sikátorba húzom.
- Figyelj. ha szólok kilépünk az utcára. ne félj nem lesz baj. Ha nem viselkedünk feltűnően nem ismernek fel. - mondom mire bólint.Mondanom sem kell, hogy ha bepróbálkozol azonnal fejbe lőlek.
- Értettem. - motyogja kelletlenül.
- Remek. Na szépségem. Indulhatunk? - vigyorodok el és felé nyújtom a kezem. - Ne nagyon nézz fel a fejed látványa megijesztheti az embereket. - közlöm mire kikerekedik a szeme. - Úgy értem látszik, hogy nem vagy jól. - javítom ki magam.
- Tükör előtt gyakorlod a tahóságot? - rázza meg a fejét, mire én csak felnevetek és összekulcsolom a kezem az övével. Furcsa nem várt melegség önt el és elkezdek aggódni az egészségemért eleve kizárva annak a lehetőségét, hogy a testemnek ezt az új megnyilvánulását a mellettem lépdelő lány váltja ki.
A kis farmhoz érve a kerítés mentén guggolva osonunk a kapuhoz ahonnan épp egy idősödő férfi lép ki. - Egy hét múlva itt vagyok kispajtás. - simogatja a macskája hátát. - Vigyázz addig a házra kislány. - csukja be maga mögött a kaput. Bassza meg! Ekkora mázlim nem lehet. Hirtelen elmosolyodok és puszit nyomok a bőrkarkötőmre. Rahim... Ezt csakis ő tehette.
- Gyere - fogom meg Selia kezét mikor úgy ítélem meg, hogy tiszta a levegő. Halk léptekkel osonunk oda a pajta bejáratához. Rögtön látom, hogy zárva van így előveszem a késem. Selia hangosan beszívja a levegőt. - Nyugi. Ha megakarnálak ölni nem most tenném. - vetem oda és piszkálni kezdem a zárat a hegyével. Nem telik bele pár másodpercbe és a lakat zörögve a földre hullik. - Bingó. - villantok Seliara egy díjnyertes mosolyt és bemegyünk. A pajta belül egészen tiszta már ami egy szalmával teli istállónál annak számít. Ledobom a cuccaim a földre és Selia felé fordulok. - Isten hozta a kastélyában hercegnő.
- Humornak szántad? Mert nem jött össze. - próbált leoltani. - Mi az? Be se pipulsz amiért megsértettem az önérzeted? Nem is akarsz megölni? - gúnyolódott.
- Fiatal az este. - vonok vállat és előveszem a bilincset a táskámból.
- Mit művelsz? - kérdezi mikor hozzá bilincselem az egyik csőhöz.
- Elmegyek a terhességi tesztért. Nem venném jó néven ha addig elszaladnál. Főleg ha az én gyerekem van odabenn. - bökök a hasa felé.
- Jódete. - veti oda spanyolul.
- Bár egy szavadat se értettem, de azért szexi mikor beszélsz. - röhögök
- Azt mondtam baszd meg! - kiálltja utánam mikor kilépek az ajtón.
- Itt van - dobom neki oda a dobozt mikor nemsokára visszaérek. Igyekszem nem mutatni de tiszta ideg vagyok és előre rettegek a választól is. Cseszd meg és ha igen? Ha terhes tőlem??
- Ha nem oldozol el úgy nehéz lesz. - néz fel rám, mire észbe kapok és eloldom a bilincset. Selia félrevonul és egy örökkévalóságnak tűnik mire kész lesz.
- Na sikerült végre ráhugyoznod? - támaszkodok a falnak és úgy nézem őt. Selia felnéz rám és szeme könnyben úszik mire megfagy az ereimben a vér. - Terhes vagy? - köszörülöm meg a torkom ő pedig válaszra nyitja a száját.
