2017. február 6., hétfő

8. fejezet - Megalázva

Sziasztok!
Hát igen... Újabb késés. Gondolom megszoktátok. De annyit mondanék engesztelésképpen, hogy igyekszem nektek egy jó fejezetet összehozni cserébe már amennyire ez érettségi felkészülés mellett sikerül, de próbálkozom ígérem. 
Kérlek minél többen komizzatok akik olvassák ha mást nem egy szót (bár a véleményeteknek is mindig örülök, sőt...), hogy tudjam kik vannak még itt és hányan.
És, most pár dolog ami nem ide tartozik és valószínű senkit sem érdekel de leírom ha már 4 évet vártam rá. A szalagavatóm. Nos, ahogy az év eleje óta megvolt szervezve január 14.-én tartottuk. Gyönyörű szép volt és biztosan mondhatom életem egyik legfontosabb és legmeghatóbb estéje volt és most, hogy vége sajnos még ramatyabbul érzem magam mint gondoltam. Elsőként elég lehangoló belegondolni, milyen hamar vége volt annak amire csaknem fél évet készültem és 4 évet vártam, de ha még ettől el is vonatkoztatok akkor is ott van még a tudat, hogy már nincs hátha semmi amit várhatnék, semmi amire készülhetnék csak az érettségi. De mindegy, igyekszem optimistán nekiállni és gőzerővel készülni rá, de addig is van ami azért még eltereli a figyelmem méghozzá a blog.
Úgyhogy, nem is húzom a szót tovább itt a fejezet.
Puszi, Vanessa

Selia szemszöge

Könnyek áztatják el lassan az arcom, ahogy nézem az éppen fürdőbe rohanó Zac-et, a férfit, aki az imént vette el a szüzességem és aki utána úgy beszélt velem mint egy büdös kurvával. Beismerem, hogy hazudtam, hiszen azt mondtam neki már voltam együtt férfival, de nem gondolom, hogy olyan hatalmas bűnt követtem volna el, mint amekkorának beállítja. Az imént eltelt fél óra életem egy olyan pillanata volt, amit soha nem felejtek el. Nekem sokat jelentett, többet mint ő azt felfogja, hiszen egy nő sosem felejti el az első srácot az életében. (Főként ha az illető egyben az el rablója is.)
Igyekszem lenyelni a könnyeim és megalázottan veszem fel a ruháim még mindig felhevült bőrömre, amit az imént még érdes keze simított végig újra és újra. Megigazítom a hajam és az ágyra leülve akár egy rabszolga várom, hogy kész legyen. Azt gondoltam, hogy talán csak egy apró kitörés, ami lenni szokott és egy zuhany után majd megbeszélhetjük a dolgot. Eltelt másfél óra mire kinyílt a fürdőszoba ajtaja és Zac lépett ki rajta újra átöltözve, merev és rideg tekintettel. Fölkapta a lakáskulcsot és rám se nézve indult a bejárati ajtó felé.
  - Ne merj próbálkozni! - veti oda miközben becsukja az ajtót és már csak a kulcs zörrenését hallom a zárban. Nem bírom tovább és a zokogás egészen a testem minden porcikáját áthatja. Könnyeim eláztatják az arcom és zokogva dőlök a párnára. Soha az életben nem éreztem magam ennyire megalázottnak és nem undorodtam még ennyire magamtól. Odaadtam a legféltettebb dolgot ami egy lánynak lehet egy pszichopatának. Mégis mi a fenét gondoltam? Hogy majd ettől megváltozik, belém szeret és jó útra tér? Jézusom! Hogyan lehettem ennyire naiv és meggondolatlan?
Hirtelen a testem minden porcikáját mocskosnak és idegennek érzem. Továbbra is zokogva, hatalmas lendülettel rohanok a fürdőszoba felé és az ajtóval meg semmivel sem törődve tépem magamról le a ruhákat és állok be a zuhany alá. Megfogom a szappant és már-már hisztérikusan dörzsölöm le magamról az érintéseit, de akárhogy próbálom egyre csak nő bennem az érzés miszerint egy mocskos ribanc vagyok. Összerogyok a kabinban és a zuhanyfalnak dőlve a lábam átkarolva sírok. Fogalmam sincs mennyi idő telik el, de bizonyára sok mert a meleg víz is elfogyott már, mikor ajtócsapkodást hallok.
  - Te meg mit hisztizel? - néz rám lesajnálóan. - Öltözz fel, hogy ne kelljen tovább téged nézzelek és fejezd be a bömbölést. - mordul ám. - Remek... pont egy pesztrálni való kislányt fogtam ki magamnak. - motyogja undorodva és ott hagy vörösre dagadt szemekkel szinte átfagyva a zuhany alatt. Ebben a percben eszembe jut valami ami akkora kétségbeeséssel tölt el mint még semmi azelőtt. Egy törölközőt magamra kapva rohanok a nappaliba Zac után. Megállok előtte mire mintha csak szívességet tenne rám néz.
  - Mit akarsz? - dől hátra az ágyon.
  - Nem használtál óvszert. - mondom halkan mire azonnal felül. Egyik szemöldökét felvonja és kis gondolkozás után válaszol.
  - És én most ezzel mit kezdjek? - ásít egyet bunkón.
  - Én szűz voltam... - suttogom.
  - Nem mondod. - mordul fel újfent undorodva. - Rájöttem a bömbölésedből. -  Én figyelmen kívül hagyom a bunkó megjegyzését és megszólalok.
  - Nem szedtem tablettát.
  - És most mit vársz tőlem? - tárja szét a karját. - Szarjak neked ide egy eseményutánit vagy mi? Nyugodjál meg majd lesz ami lesz. Legfeljebb hagyok neked egy kis szuvenírt.
  - Normális vagy? - kelek ki magamból. - Még gyerek vagyok jóformán, hogyan is szülhetnék én, ráadásul egy ilyen pszichopata hidegvérű gyilkostól? Azonnal csinálj valamit! - követelem. Zac feláll és megfogja a karom majd a fürdőszobába vonszolva belök és rám zárja az ajtót.
  - Kussolj már el bazdmeg! - üvölt a kulcsra zárt ajtó mögül. - Különben újra megleszel dugva de garantálom, hogy az milliószor jobban fog fájni mint az előző.- dörömböl az ajtón. Csöndbe maradok és lecsúszok a hideg padlón. A gondolat, hogy terhes lehetek elborzaszt és megrémít. Nem így terveztem az életem, nem így akartam elveszíteni és végképp nem ilyenkor akartam anya lenni. Nem egy ilyen embertől. De megtörtént, nincs mit tenni, egyedül várni tudok. Várni arra, hogy heteken belül kiderüljön terhes vagyok-e. Hogy heteken esetleg napokon belül megtudjam túlélem-e. Semmi más nem maradt nekem, mint a remény.

   - Lenyugodtál? - hallom meg közel 2 óra múlva Zac hangját az ajtó mögül. A szám nem nyílik, hang nem jön ki a torkomon. Hátam a falnak döntve figyelem, ahogy az ajtó lassan kinyílik és az ébenfekete hajú srác eszelős tekintete bukkan fel mögüle.
  - Öltözz! Indulunk tovább ha jobban vagy, ha nem. - veti oda. Lassan megtörlöm a szemem és felállok. Most már tényleg jéggé fagyott testemet meleg ruhákba bújtatom és egy falat kenyeret bekapva várakozom Zacre, aki az imént még itt volt, de jelenleg már nem találom. Sóhajtva egyet az ágyon ülök és igyekszem kizárni a gondolataim, mikor megjön.
  - Gyere, kijelentkezünk és húzunk. - kapja fel a táskáját. Követem őt és indulok le a lépcsőn a recepció felé. A helység apró és halvány mentaszín borítja. A falak itt ott megkoptak már, a bútorok látszólag sötét fából készültek és egy ideje nem voltak kicserélve. A széles pult mögött egy 40-es 50-es éveiben járó férfi áll aki épp a régi, apró tv-t nézi a kis szekrény tetején amíg Zac a pénzt számolja. A szemem nemsokára a tv-re tapad ugyanis meglátom magunkat. Zac Denton körözött sorozatgyilkos és Selia Martinez a túsz akit jelenleg is egy egész osztag keres. Minden hirtelen történik. A férfi egyik kezével a telefonért nyúl, a másikkal pedig a puskáért amit jó délihez híven magánál tart. Zac azonnal reagál és előrántva a kést a farzsebéből a torkomnak szegezi.
  - A maga helyében nem próbálnám meg. - mondja lassan kimérten. A férfi egy percig habozik végül remegő kézzel leteszi a telefont. - A puskát is! - üvölti Zac, kissé megkarcolva nyakam érzékeny bőrét. A könnyek újra eláztatják az arcom és a félelem úrrá veszi a testem. A pasas eldobja a puskát. - Ha már így összejöttünk akár a pénzt is odaadhatná. - ásít egyet Zac, amíg kopaszka telepakolja a táskáját a kasszában lévő pénzzel. - A Snickerseket is. - közli mire a férfi furcsán mered rá. - Ne nézzen már pakolja. - mondja Zac sürgető stílusban. - Meg azokat a Hello Kittis csoki tojásokat. Szereted ugye? - kérdezi tőlem. - A kislányok szeretik az ilyeneket. - célozgat, én pedig erősen összeszorítom a fogam. - Kösz öreg. Ja és pár jó tanács. Fogyj le, használj dezodort, add el ezt a szart és keress rendes állást a városban. Ha ezeket betartod lesz nőd. Ja... És mindig kérdezz rá a korára, vagy a szexuális életére. Mindig kamuznak. - sóhajt teátrálisan. Újabb célzás... Nyugodj meg Selia. Mély levegő. Nyeld le.

  - Zac álljunk meg egy percre. Kérlek. - könyörgök neki több óra gyaloglás után. - Tudod, hogy még nem épültem fel teljesen. Kérlek.
  - Ó, baszd már meg! - mordul fel. - Mekkora hisztis kis ribancot sodortál felém Allah. Jó. Megállunk. - dobja le a táskáját a porba és ül le. - براہ مہربانی  (kérlek) - néz fel az égre. -  مجھے گھر لے. (vigyél haza) - nyafog erőltetetten.
  - Vallásos vagy? - kérdezem őszinte kíváncsisággal, mikor meghallom anyanyelvén beszélni (urdu). Horkan egyet és mintha szívességet tenne rám néz.
  - Nem. - gyújt rá egy szál cigire. - Csak néha jólesik azt képzelni valaki meghallgat. De, hogy hiszek-e? Nem. - rázza a fejét. - Már rég nem.
  - Hiányzik? - pislogok egyet. - Az otthonod? Az anyanyelved?
  - Néha. - szív egyet. - Mindig. - sóhajt és kezével végig simít kopott bőrkarkötőjén. Ahogy elsőnek is most is elgondolkozom azon, kihez köthető a karkötő... A szüleihez? Szerelméhez? Esetleg van/volt egy testvére? Bárki is az, mély nyoma van Zac lelkében.
  - Na és... - köhint egyet. - Mikor derül ki, hogy felcsináltalak-e? - nyomja el a csikket.
  - Hogy mondtad? - kerekedik el a szemem. - Mekkora egy bunkó vagy!
  - Azt hiszed nekem ez jó? - kérdezi lekezelően. - Egy gyerek vagy. Felcsináltam egy kislányt.
  - Befejeznéd végre ezt? - támadok neki. - Amióta lefeküdtünk és kiderült, hogy szűz voltam annál is szemetebb vagy mint eddig voltál. Nem vagyok gyerek. Tudom mit csináltam és hidd el halálom napjáig bánni fogom. Azonban nem értelek. Annyi embert gyilkoltál már meg hidegvérrel és pont amiatt érzel hányingert, hogy elvetted egy 16 éves lány szüzességét? Molesztáltak gyerekkorodban vagy mi? - ordítok rá. Zac szeme elsötétült és a szava elakadt. - Téged molesztáltak. - suttogom.
Zac teste megremeg és kezét egy morgással egyetemben nyakamra szorítja.
  - Hát sosem fogod be? Az ember azt hinné ha valami vagy valaki végre jól helyrerak ott alul végre megnyugszol vagy befogod. - mondja ismételten megalázva. - De nem! Továbbra is olyanokba ütöd az orrod ami nem a te dolgod. Kussolj végre be vagy ha most nem is vagy terhes garantálom, hogy beléd rakok egy gyereket vagy megöllek és nem lesz több gondom veled. - szorít tovább. Már alig kapok levegőt, a tüdőm fáj, a testem elernyed, míg végül Zac elenged. Térdre esek és hevesen kapkodom a levegőt amíg Ő kikerülve engem visszaül az eredetileg birtokba vett helyére.

1 megjegyzés:

  1. Hüha...most találtam a blogodra és igen izgalmasra sikerült...remélem lesz folytatása... :-) :-) :-) :-)

    VálaszTörlés